James Mackintosh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Mackintosh
Thomas Lawrence festménye
Thomas Lawrence festménye
Született1765. október 24.[1][2][3]
Inverness
Elhunyt1832. május 30. (66 évesen)[1][2][3]
London
Állampolgársága
Házastársa
Gyermekei
  • Robert James Mackintosh
  • Mary Rich
  • Catherine Mackintosh
  • Frances Emma Mackintosh
  • Maitland Mackintosh
SzüleiMarjory MacGillivray
Capt. John Mackintosh
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the Privy Council of the United Kingdom
  • member of the 6th Parliament of the United Kingdom
  • member of the 5th Parliament of the United Kingdom (1813. június 25. – 1818. június 10.)
  • member of the 6th Parliament of the United Kingdom (1818. június 17. – 1820. február 29.)
  • member of the 7th Parliament of the United Kingdom (1820. március 6. – 1826. június 2.)
  • member of the 8th Parliament of the United Kingdom (1826. június 7. – 1830. július 24.)
  • member of the 9th Parliament of the United Kingdom (1830. július 29. – 1831. április 23.)
  • member of the 10th Parliament of the United Kingdom (1831. április 28. – 1832. május 30.)
Iskolái
KitüntetéseiRoyal Society tagja
A Wikimédia Commons tartalmaz James Mackintosh témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Sir James Mackintosh (Aldourie, Inverness mellett, 1765. október 24.London, 1832. május 30.) skót politikus és szónok.

Élete[szerkesztés]

Orvosnak készült, de amellett irodalmi és történeti tanulmányokat folytatott. Első munkájából: Vindiciae galliace, or defence of the French revolution (London, 1891), csakhamar francia fordítás készült, mire azután a nemzetgyűlés a francia polgárjogot adományozta neki. Utóbb azonban Mackintosh csakúgy mint Burke, ellentétes lábra helyezkedett az anarchia lejtőjére került forradalommal. Mackintosh mint meglett férfi, a jogtudományra adta magát és előbb ügyvéd, majd 1795-ben a jog és a politika tanára lett Hertfordban. 1803-ban Bombayba ment, mint a törvényszék elnöke. 1811-ben visszatért Angliába és 1818-ban Yorkshire-ben a parlamentbe választották. Itt csakhamar kitűnő szónok hírére emelkedett és nevezetesen a fenyítő törvények enyhítése, a vallási türelem, a rabszolga-kereskedés elnyomása, Görögország függetlensége és a reformbill kérdésében mondott hatalmas beszédeket. Az edinburgh-i egyetem két ízben rektorrá választotta, 1827-ben titkos tanácsossá tették, 1830-ban pedig a Kelet-India igazgatásával megbízott tanácsnak lett tagja. Munkái közül nevezetesebbek: Dissertation on the progress of ethical philosophy (London, 1830, 4. kiad. 1872); továbbá History of England (uo. 1830, 3 kötet és újabban más nyelvekre is lefordították). Hagyatékában találták a History of revolution in England című befejezetlen munkát (megjelent 1834-ben, ezt Macaulay méltatta egyik esszéjében). Emlékiratait (Memoirs) fia adta ki (London, 1835), vegyes munkái és beszédei (Miscellaneous works) 1849-ben jelentek meg 3 kötetben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Kindred Britain
  5. p60633.htm#i606327, 2020. augusztus 7.

Források[szerkesztés]